Farmacia italiana online: acquisto cialis in Italia e Roma senza ricetta.

Microsoft word - apeh_telefon.doc

A Pénzügyminisztérium és az Adó- és
Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal tájékoztatója
a cégtelefonok magáncélú használatával
összefüggő adókötelezettségről

1. Személyi jövedelemadó, járulékok, társasági adó
A személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény 69. §-a (1) bekezdésének mb) alpontja és (12) bekezdése szerint 2006. szeptember 1-jétől természetbeni juttatásként adóköteles a cégtelefonok, munkahelyi telefonok magáncélú használata során magánszemély által megszerzett bevétel. Az adóköteles telefon-szolgáltatás körébe tartozik a helyi és távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), a mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) szolgáltatás magáncélú használata. Az adó mértéke 54 százalék. A juttatás, szolgáltatás miatt a kifizetőt terhelő kiadásból azt a részt kell adóköteles bevételként figyelembe venni, amelyet a magáncélú használat értékéből nem téríttet meg. A magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett telefon-szolgáltatások miatt terhelő kiadásból a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével, és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg vagy választható, hogy a számlaértékből 20 százalék számít adóköteles bevételnek. 1.1. A cégtelefon magáncélú használata miatt adófizetésre kötelezett minden telefonszolgáltatást előfizető vagy közvetített szolgáltatásként vásárló kifizető (adózás rendjéről szóló törvény - a továbbiakban Art. - 178. § 18. pont), ha a számlával (továbbszámlázással) érintett hívószámokról olyan magánbeszélgetések (is) kezdeményezhetők, amelyek költsége a kifizetőt terheli. A kötelezettség minden intézményre, cégre (egyszemélyes társaságra, eva-alanyokra is) kiterjed. Az egyéni vállalkozó (akkor is, ha eva-alany) kifizetői minőségében kötelezett a cégtelefon magáncélú használata miatti adó fizetésére, azaz akkor, ha a tevékenységében - akár más (cég, intézmény stb.) nevében - közreműködő magánszemély számára telefonhasználatot biztosít. Az "önfoglalkoztató" egyéni vállalkozót ilyen adókötelezettség nem terheli, mivel önmagával szemben nem kifizető, és esetében a törvény a telefonszolgáltatás magáncélú használatát vagy annak lehetőségét nem határozza meg adóztatható körülményként (Szja törvény 16.§ (4) bekezdés). 1.2. Az adókötelezettség a kifizetőt terhelő kiadásból, azaz a szolgáltató által kibocsátott számla (a közvetített szolgáltatásról szóló számla) szerinti (áfával együtt számított) értékből határozható meg a rendelkezésben rögzített SZJ számok alapján, figyelembe véve, hogy az Art. 176. §-ának (13) bekezdése szerint az adótörvények alkalmazásában a Központi Statisztikai Hivatal 2002. szeptember 30. napján érvényes SZJ besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. Amennyiben a számla más besorolású tételt (is) tartalmaz, az figyelmen kívül hagyható. Értelemszerűen figyelmen kívül hagyhatóak azok a tételek, amelyek magáncélú használattal nem hozhatóak összefüggésbe (pl. kék, zöld szám üzemeltetésének díja, ha arról kimenő hívás nem kezdeményezhető; az olyan kóddal ellátott készülék hívószámára számlázott tételek, amelyről csak meghatározott üzleti-, hivatali-partner számok hívhatók). Nem kell figyelembe venni továbbá azokat a tételeket, amelyeket a kifizető az általa nyújtott szolgáltatás részeként biztosított telefonhasználat áraként, mint közvetített szolgáltatást továbbszámláz más kifizetőnek, vagy pl. a szálloda a vendégeinek. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi esetben nem keletkezik természetbeni juttatás, mivel a vendég szempontjából nem cégtelefon magáncélú használata valósul meg, hanem megvásárolt (közvetített) szolgáltatásról van szó. A más kifizetőnek történő továbbszámlázás esetén pedig a másik kifizetőnél jelentkezik az adókötelezettség a továbbszámlázott tételek alapján. Amennyiben a kifizető a cégtelefon használatát telefonkártya (feltöltő-kártya) révén biztosítja, szintén a kártyával igénybe vehető szolgáltatás SZJ száma (besorolása) szerint kell az adókötelezettséget meghatározni. 1.3. A magáncélú használat miatti számlaérték meghatározásának egyik választható módja, hogy az 1.2. pontban említettek figyelembevétele nélkül megállapított számlatételek közül • ki kell gyűjteni a forgalomarányos tételeket, • ki kell gyűjteni a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételeket, • a magáncélú hívások díjának az összes figyelembe vett forgalomarányos díjjal történő elosztásával meg kell határozni a forgalomarányos kiadások magáncélú hányadát, • a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada és a figyelembe vett nem forgalomarányos tételek szorzataként meg kell határozni a nem forgalomarányos kiadások magáncélú használatra jutó értékét. A magáncélú használat miatti számlaérték egyenlő a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételek és a figyelembe vett nem forgalomarányos kiadások magáncélú használatra jutó értékének együttes összegével. Olyan esetben, amikor csak alapdíj ellenében korlátlan hívás-lehetőséget biztosít a szolgáltató, magáncélú használat miatt forgalomarányos kiadás nem határozható meg, ezért a tételes elkülönítés alapján, annak választása esetén adókötelezettség sem keletkezik. 1.4. Az 1.3. pont szerinti tételes kigyűjtés az Art. bizonylatkezelésre, nyilvántartás-vezetésre vonatkozó szabályainak figyelembevételével történhet (Art. 44. §), azaz oly módon, hogy az adó alapjának megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. Ebből a szempontból nem elegendő, ha csupán belső szabályzatban rögzítik, hogy cégtelefonról nem kezdeményezhető magánhívás. Ugyanakkor megfelelő lehet minden olyan módszer, amely a kifizető terhére számlázott díjjal egybevetve ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy tartalmának valótlanságát. Célszerű lehet pl. hívásnapló vezetésének előírása, amelyben a használók feltüntetik a hívott számot és a beszélgetés okát (pl. XY megrendelő visszahívása). A hívásnapló a kifizető szempontjából is mértéktartásra ösztönöz, mert feltehetően visszatartja a használókat a kifizető számlájára történő magánbeszélgetéstől. A hívásnapló és a részletes számla egybevetése alapján megállapítható az egyes magánszemélyek használata, és igazolható akár az is, hogy egyáltalán nem történt magánbeszélgetés. Más módszer is elfogadható lehet, pl. az üzleti és magánbeszélgetések eltérő kódolásán alapuló, a hívás kezdeményezőjének választására bízott becsület- kassza , aminek alapján szétválaszthatók a kétféle használat díj-részei. Ennél és a hívásnapló esetében is az érintett magánszemélyek választása, közlése a hívás céljára vonatkozóan olyan nyilatkozatnak minősül, amelyet ellenkező bizonyítás hiányában el kell fogadni. Bármely esetben fontos továbbá az adatvédelmi szabályok betartása, ami azt jelenti, hogy a hívott számok közül a telefon üzemeltetőjének részletes adatkérése és ellenőrzése csak az üzleti hívásokra irányulhat. Vagyis a magánbeszélgetések költségét maradék-elven - a hívott fél és a hívási cél megjelölése nélkül - jogszerű a számlából megállapítani. 1.5. Amennyiben a magánbeszélgetések tételes elkülönítése nehézséget jelent (pl. több telefon, több magánszemély használó esetén, telefonkártya esetében), célszerű és jóval egyszerűbb megoldás, ha a kifizető a 1.2. pontban említettek figyelmen kívül hagyásával megállapított, az áfával együtt számított számlaértékből 20 százalékot tekint adóköteles bevételnek, azaz magáncélú használat miatt felmerült kiadásnak. 1.6. Ha a használó magánszemélynek vagy magánszemélyeknek a használatért térítést kell fizetniük, nem keletkezik (illetőleg csak a meg nem térített rész mértékéig keletkezik) adókötelezettség. Sajátos eset, amikor a kifizető a tevékenységében közreműködő magánszemélynek fix összegben meghatározott beszélgetési keretet határoz meg, és a terhére számlázott kereten felüli díjat vele megtérítteti. Ebben az esetben is az 1.3., illetőleg az 1.5. pontban ismertetett két módszer közül lehet választani, azzal, hogy a megtérített összeget a magánhasználat tételesen meghatározott vagy legalább 20 százalékban vélelmezett értékével szemben figyelembe lehet venni, azaz csak akkor kell a kifizetőnek közterheket fizetnie, ha az a választott módszerrel meghatározott magáncélú használat értékét nem ellentételezi. Ha a magáncélú használat személyre szólóan nem állapítható meg, nincs akadálya, hogy a térítést a használók egymás között felosztva, közösen fizessék meg. 1.7. Az adókötelezettség keletkezésének időpontja - ha a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával - a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének a napja (Szja törvény 10.§ (3) bekezdés). A cégtelefon magáncélú használata esetén a jogosultság nem a tényleges használatkor tekinthető megszerzettnek, hanem akkor, amikor a kifizető az őt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékét megállapítja, és dönt arról, hogy azt megtérítteti-e vagy nem a használóval. A magánszemély ettől a döntéstől függően szerzi meg az ingyenes vagy kedvezményes használatra való jogosultságot. Ebből következően az adókötelezettség a szolgáltató által megküldött számla (a közvetített szolgáltatásról szóló számla) ellenértékének megfizetése esedékességének időpontjával esik egybe függetlenül attól, hogy az milyen időszakok díját tartalmazza. Az új szabályozás 2006. szeptember 1-jei hatálybalépése alapján az adókötelezettség első időpontja a 2006. augusztus 31-ét követő időszakra vonatkozó szeptemberi telefonhasználat díját (is) tartalmazó első számla esedékessége, a szeptemberi és későbbi forgalom alapján. Amennyiben a kifizető a magáncélú használat ellenértékét (vélelmezett értékét) megtérítteti, nem kell közterheket fizetnie akkor sem, ha a térítés az adókötelezettség keletkezésének időpontja szerint az adóbevallásra előírt határidőig elszámolási okok miatt nem történne meg. Ilyen esetben kamatkedvezmény címén sem keletkezik adókötelezettség, ha a használóval szemben fennálló követelés az elszámolás szokásszerű rendjéből adódóan keletkezett (Szja törvény 72. § (4) bekezdés e) pont). 1.8. A magáncélú telefonhasználat miatt keletkező természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. számú törvény 4. §-ának k) pontja szerint járulékalapot képező jövedelem. Így az adófizetési kötelezettség mellett a kifizetőt (foglalkoztatót) - a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyra tekintettel - 29 százalékos társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség is terheli. Ugyanakkor e bevétel után nem kell százalékos egészségügyi hozzájárulást fizetni, mivel az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény 3. §-ának (5) bekezdése szerint mentes a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel járulékfizetési kötelezettség keletkezik. A magáncélú telefonhasználat értéke a 3 százalék munkaadói járuléknak is alapja, mivel a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. §-a szerint a munkaadói járulék alapját képezi a személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás. Ha a magáncélú telefonhasználat nem biztosítási jogviszony keretében történik, a kifizetőt a természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke után a személyi jövedelemadó mellett 11 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli. 1.9. Az elektronikus hírközlési szolgáltatás (így különösen a helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgáltatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül, azaz e költséggel nem kell növelni az adózás előtti eredményt (társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 3. számú melléklet B) fejezet 6. pont). 2. A cégtelefonok használatával összefüggő egyes általános forgalmi adó (áfa) szabályok
Az általános forgalmi adóról szóló (Áfa) törvény vonatkozó szabályai szerint három esetben fordul elő az előzetesen felszámított áfa levonásának tilalma: • kizárólag tárgyi adómentes tevékenységhez használt, hasznosított termék, szolgáltatás • az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységet nem szolgáló tevékenység • az Áfa törvényben meghatározott termékek, szolgáltatások beszerzésére eső áfa, tekintet nélkül arra, hogy az esetleg gazdasági tevékenységet szolgál-e. Az Áfa törvény nem vélelmezi a magánhasználatot egyetlen termék, illetve szolgáltatás tekintetében sem, így a telefonszolgáltatás igénybevétele esetére sincs előírva törvényi vélelem a magánhasználatra. A magánhasználat az áfában ténykérdés. Az adóalany önadózás keretében ad számot arról, hogy volt-e magáncélú használata. Az adóalany bevallásához képest van az adóhatóságon bizonyítási teher. Amennyiben igazolható, hogy a telefont annak megfizetése nélkül magáncélra is használták, úgy a magáncélú használatra eső előzetesen felszámított áfa nem vonható le, teljesen függetlenül az Áfa törvény 33. §-ának (4) bekezdése szerinti 30 százalékos levonási tilalomtól. Az Áfa törvény 38.§ (2) bekezdése alapján, az adóalanyiságot eredményező és azon kívüli célra egyaránt használt, hasznosított termék, szolgáltatás áfáját az e szakaszban meghatározott módon kell levonható és le nem vonható áfára elkülöníteni. A három levonási tiltás egymáshoz való viszonya, illetve alkalmazásának sorrendje: a. Az áfa alapelvéből következően először az üzleti és magáncélú használat miatti előzetesen felszámított áfa elkülönítését kell elvégezni, és a teljes előzetesen felszámított áfából ki kell vonni a magáncélú használatra eső áfát. b. Amennyiben az adóalany üzleti tevékenysége adóköteles és tárgyi adómentes tevékenységet egyaránt tartalmaz, úgy következő lépésként az Áfa törvény 38.§ (3) bekezdése alapján az adóalanynak az a) pontban kapott összegből arányosítással meg kell határoznia a levonható arányt. c. Ezt követően - értelemszerűen amennyiben nincs magáncélú használata, az a) pont, amennyiben nincs tárgyi adómentes bevétele, akkor a b) pont kihagyandó - az a), illetve a b) pontban kapott végeredmény (elviekben levonható adó) 70 százaléka vonható le. Vagyis a 30 százalékos tilalom erre a különbözetre alkalmazandó. Amennyiben a kifizető a cégtelefon magáncélú használatát megtérítteti a magánszeméllyel (a megtérítés módjától függetlenül), az Áfa törvény 8.§-ának (4) bekezdése szerinti közvetített szolgáltatást nyújt, azaz szolgáltatása áfa köteles és bizonylattal kell kísérni. Feltételezve, hogy az üzleti célú használat teljes egészében adóköteles tevékenységre vonatkozik, a következő jellemző esetek lehetségesek. 2.1. Ha nincs magáncélú használat, a kifizető (munkáltató) a cégtelefon előzetesen felszámított áfájának 70 százalékát vonhatja le. 2.2. Ha van magáncélú használat, amelynél annak költsége nincs továbbhárítva a magánszemélyre és a kifizető megfizeti az 1. pont szerinti közterheket: a. A tételes kigyűjtéssel megállapított magáncélú használat esetén a kifizetőnek először meg kell állapítania, hogy az adott telefonszámlában mennyi a magáncélú hívások tételeire jutó áfa, és azt ki kell vonnia az adott telefonszámla előzetesen felszámított áfájából, majd meg kell határoznia az így kapott különbözet 30 százalékát A tételesen megállapított magánhasználat áfája és a különbözet 30 százaléka lesz a le nem vonható adó, azaz a különbözet 70 százaléka vonható le. b. Az 1.5. pont szerinti százalékban vélelmezett magánhasználat esetén a kifizető azzal, hogy megfizeti a magánhasználat után a közterheket, nem bizonyítja tényszerűen a magánhasználatot, ezért ennek az Áfa törvény szempontjából önmagában véve a magánhasználatra vonatkozó következménye nincsen. Az adóhatóságnak kellene tényszerűen bizonyítania, hogy történt magáncélú használat. Ha az adóhatóság ezt nem tudja bizonyítani, akkor a kifizető a teljes előzetesen felszámított áfa 70 százalékát vonhatja le. Amennyiben az adóhatóság tényszerűen bizonyítja a magánhasználatot, akkor a vélelmezett értéktől függetlenül a megállapított értékre az a) pontban leírtak alkalmazandók. 2.3. Ha a tételes kigyűjtéssel megállapított magáncélú használat ellenértékét a kifizető teljesen vagy részben áthárítja, a továbbhárítás mint közvetített szolgáltatás, áfaköteles; a nettó értéket kell továbbszámlázni. a. A teljes egészében történő áthárítás esetén csak üzleti célú használat lesz, így nincs magánhasználat miatt le nem vonható áfa. Ha a továbbszámlázott (esetleg más okból is továbbszámlázott) ellenérték eléri vagy meghaladja az adott telefonszámla teljes összegének 30 százalékát, akkor a kifizető az előzetesen felszámított áfát teljes egészében levonhatja, amennyiben nem, úgy a teljes előzetesen felszámított áfa 70 százalékát vonhatja le. b. A részben történő áthárítás esetén először csökkenteni kell a meg nem térített magánhasználatra jutó áfával a teljes előzetesen felszámított áfát. Amennyiben a továbbszámlázott érték eléri vagy meghaladja a számla teljes összegének 30 százalékát, úgy nincs további levonási tilalom. Ha a továbbszámlázott érték nem éri el a számla teljes összegének 30 százalékát, akkor a különbözet 70 százaléka vonható le. 2.4. Az Szja törvény szerint vélelmezett hányadot áfával növelt értéken kell megállapítani, ezért ha a vélelmezett magáncélú használatot a kifizető teljesen vagy részben áthárítja, úgy kell tekinteni ezt az összeget, mint amely az áfát is tartalmazza, vagyis ennek az értéknek a 16,67 százalékát kell fizetendő áfaként figyelembe venni. Ebben az esetben - ha az adóhatóság nem bizonyítja a magánhasználatot - a kifizetőnél nincs magáncélú használat, azonban - ha az adott számlákból más továbbszámlázás nem történik - mivel a 30 százalékot nem éri el a továbbszámlázás, az előzetesen felszámított áfa 70 százaléka vonható le. Amennyiben az adóhatóság bizonyítja, hogy volt magáncélú használat, de a továbbszámlázott összeg ezt "fedezi", akkor az előző mondatban foglaltak az irányadók; amennyiben a tényleges magánhasználat több volt, mint a továbbhárított összeg, úgy a 2.3 b) pont első és harmadik mondatában leírtak érvényesek. 2.5. Az 1.6 pontban említett beszélgetési keret önmagában az áfa kötelezettséget nem befolyásolja, értelemszerűen ekkor is a 2.1.-2.4. pontban leírtak érvényesek. 3. Számviteli elszámolások
3.1. Ha a cégtelefon magáncélú használatát a kifizető nem (vagy csak részben) térítteti meg, a
meg nem térített (tovább nem számlázott) értéket - a le nem vonható áfával együtt -, mint természetbeni juttatást, az azt terhelő személyi jövedelemadóval együtt személyi jellegű egyéb kifizetésként, a számlaérték fennmaradó részét - a le nem vonható áfával együtt - igénybe vett szolgáltatások értékeként kell elszámolni. A magánszemélyek magáncélú telefonhasználata után a kifizetőt terhelő társadalombiztosítási járulékot, egészségügyi hozzájárulást, munkaadói járulékot az általános szabályok szerint, bérjárulékként kell a könyvviteli elszámolásban szerepeltetni. 3.2. Továbbszámlázás esetén a számviteli elszámolás a közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályok szerint történhet, ha az megfelel a számviteli törvény szerinti követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltató bejövő számlájából a magánszemély(ek)nek továbbszámlázandó összeget - a le nem vonható áfával együtt - az áruk között közvetített szolgáltatásként kell kimutatni (a számlaérték fennmaradó részét - a le nem vonható áfával együtt - igénybe vett szolgáltatásként), a magánszemély(ek)nek továbbszámlázott összeget követelésként és értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni, ezzel egyidejűleg a közvetített szolgáltatás - áruk között kimutatott - értékét anyagjellegű ráfordításként, eladott (közvetített) szolgáltatásként kell kivezetni. (Amennyiben a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn, akkor a teljes számlaértéket, a le nem vonható áfával együtt, igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni.) A számla rendezése pénztári befizetéssel, banki átutalással, vagy - ha a magánszemély hozzájárul - a bérelszámolás keretében, a bérből történő levonással (a követelés egyidejű beszámításával) is történhet. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal

Source: http://www.implenor.hu/documents/APEH_telefon.pdf

nhts.net

Hepatitis C Virus (HCV) and HCV / HIV Co-infection Handbook National AIDS Treatment Advocacy Project National AIDS Treatment Advocacy Project NATAP Programs: -- NATAP Reports newsletter-- NATAP Web Site www.natap.org-- Community Treatment Education Program: on site at over -- HIV and Hepatitis Treatment Education Series Forums at-- Email Treatment & Conference Updates-- Al

Microsoft word - mri and ct screening

MRI/CT SCREENING Patient Name: ______________________________ DOB: _________________ Date: _______________________ Sex: ______________ Weight: _____________________ Injury Information: Work Automobile Fall Other Date of injury: __________________________ Draw where you are experiencing your symptoms: Describe your symptoms/injury/reason for procedure: List any p

Copyright © 2010-2014 Pdf Pills Composition