Farmacia italiana online: acquisto cialis in Italia e Roma senza ricetta.

Helyhez kötött kapcsolatok. egy társadalmi kapcsolathálókon alapuló magyarázat a földrajzi munkamegosztás kialakulására

Közgazdasági Szemle, XLIX. évf., 2002. október (875–888. o.)
LETENYEI LÁSZLÓ
Helyhez kötött kapcsolatok
Egy társadalmi kapcsolathálókon alapuló magyarázat a földrajzi
munkamegosztás kialakulására
A „földrajzi munkamegosztás” vagy „elhelyezkedés probléma” arra a kérdésre utal,
miért alakulnak ki egy-egy gazdasági tevékenységre szakosodott földrajzi egységek,
regionális gazdasági rendszerek. A hagyományos közgazdasági megközelítések a
területek racionálisan kalkulálható komparatív elõnyeit, a nyersanyagok vagy a piac
közelségét, infrastrukturális adottságokat, útfüggõséget stb. szokták hangsúlyozni.
A tanulmány szerzõje a társadalmi kapcsolatok jelentõségét emeli ki, azt sugallja,
hogy a területi specializálódás az egymással kapcsolatban álló, hasonlóan speciali­
zálódott többi szereplõ nyomására alakul ki. A hipotézist két külföldön végzett eset­
tanulmány tapasztalatai alapján járja körül.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: R12. Cognac, sherry, muszlin, mokka, kordován – megannyi, helységnevekrõl elnevezett ter­ mék, és megannyi helység, amely egy termék készítésére szakosodott. A gazdasági tevé­ kenységek területi koncentráltságának jelensége egyidõs az emberi civilizációval, még­ sem ismerünk maradéktalanul kielégítõ magyarázatot e specializált földrajzi régiók kiala­ kulására és fennmaradására. A földrajzi munkamegosztás vagy elhelyezkedésprobléma néven egyaránt ismert jelenség kapcsán a közgazdasági irodalom a kérdéses területek racionálisan kalkulálható elõnyeit hangsúlyozza: a nyersanyagok vagy a piac közelségét, infrastrukturális adottságokat, útfüggõséget stb. Ez az írás a társadalmi kapcsolatok jelentõségét emeli ki; azt a hipotézist fogalmazza meg, hogy a területi koncentráció az egymással kapcsolatban álló, gazdasági értelem­ ben egymáshoz hasonlóan szakosodott többi szereplõ nyomására alakul ki. A tanul­ mány a hipotézist két külföldön végzett esettanulmány, egy rurális gazdaságban és egy modern iparvárosban végzett gazdaságantropológiai terepmunka tapasztalatai alapján * A szerzõ ezúton mond köszönetet munkatársainak, akik ötleteikkel, javaslataikkal segítették e munka megszületését: Aranyos Eszter, Wilfredo Cori Castro, Jorge Castro Mancilla, Tato Saenz, Franz Stokman, Vedres Balázs és Jorge Vera Garcia. Letenyei László közgazdász és antropológus, a TETT Consulting ügyvezetõje. Földrajzi munkamegosztás
A modern gazdaságokban és az archaikus vagy paraszti társadalmakban egyaránt talál­ kozhatunk a regionális gazdasági koncentráció jelenségével. Számos ismert nemzetközi példa közül kiemelhetõ a Szilícium-völgy (lásd például: Saxenian [1994]), az észak­ olaszországi és valenciai kerámiaipar (Hernandez-Carrion [2001]), az észak-mexikói pamutfeldolgozás és „farmeripar” (Vera Garcia [2001], García Macías [2001]), vagy az észak-karolinai ipari zóna (Bergman–Feser [1999], Ko [1993]). A nagyszámú néprajzi híradás közül csak önkényesen utalhatunk néhány közelmúltbeli példára, mint az ecuado­ ri Otavalo textilipara (Korovkin [1998]), a Malinowski által leírt kula kereskedelmi lánc újabb értelmezései (például Wittek [1997]) vagy az észak-guatemalai maja kézmûves falvak (Smith [1984]). A példaként felsorolt földrajzi egységekben egy-egy gazdasági ág dominanciája érvényesül, és ebben a meghatározott szegmensben többnyire a régió cégei a piacvezetõk. E városok vagy régiók rendszerint egy nagyobb, gyakran a világpiac Napjainkban sincs egységes tudományos álláspont azzal kapcsolatban, hogy miként jönnek létre és miért maradnak fenn ipari és kereskedelmi központok, illetve miként alakul ki az egyes régiók közötti és/vagy régiókon belüli munkamegosztás. A különbözõ megközelítések megosztottságát jelzi a kérdés elnevezésének nagy száma: a problémát a szociológiában elsõsorban földrajzi munkamegosztás elnevezéssel, a közgazdaságtanban pedig például regionális gazdasági rendszerek (regional economic systems), központel­ mélet (central-place theory), agglomerációs gazdaság (agglomeration economics), tér­ beli elosztás (spatial distribution) vagy elhelyezkedésprobléma (location problem) címen Bár a kereskedelmi központok, városok kialakulásának kérdését már ókori és közép­ kori történeti és filozófiai munkák is érintették, a szakirodalmi áttekintések a téma elsõ kutatójaként a múlt századi német közgazdászt, Johann Heinrich von Thünent szokták kiemelni (Thünen [1826/1966]). Thünen a földrajzi gazdasági rendszerek egyetemes alak­ zatainak felvázolására törekedett, modellje a valós városfejlõdést a peremfeltételektõl való eltérésekkel magyarázta. A „Thünen-modell” szerint a falusias területeken a lakos­ ság lélekszáma egyenletesen szóródik, meghatározható számú falusias település pedig egy-egy központot hoz létre. Ha más tényezõk nem befolyásolnák a városfejlõdést, a központok láncolata többé-kevésbé szabályos kör, pontosabban sokszögalakzatot írna le. A sokszögek csúcsaiban elhelyezkedõ városias központok központjaként újabb, még na­ gyobb város alakul ki, és így tovább, egészen a metropoliszokig, amelyek szintén többé­ kevésbé szabályos láncolatot alkotnak. Thünen elképzelései napjainkban is termékenyítõen hatnak. A központelmélet tulaj­ donképpen Thünen gondolatainak kortárs újrafogalmazásaként értékelhetõ (Christaller [1972]). A közgazdasági modellépítéshez hasonlóan a központelmélet is bizonyos pe­ remfeltételeket állít fel, például hogy a terület népességének jövedelme egyenlõen oszlik meg, majd ezek után elemezve a terület lakossági adatait, megállapítja, hol kellene elhe­ lyezkedni a központoknak. A központelmélet alapján készülõ újabb modellek mind több és több irreális feltételt hagynak el, ami által realisztikusabb, de kevésbé általános érvé­ nyû modellek jönnek létre, mint például az idõszaki központok (periodic centers) vagy vándorkereskedõk (mobile traders) modelljei. A központelméletrõl Anna Carol Smith ad jó áttekintést (Smith [1976]). A központelmélethez hasonló problémával foglalkozott a húszas években Harold Hotelling. Hotelling [1929/1990] játékelméleti megközelítése arra a kérdésre kereste a választ, hogyan alakulnak ki a városok, települések „magjai”, központjai. Elképzelése szerint, ha van egy földrajzi szempontból elõnyös hely (a piac lefedésére a központ az egyetlen ilyen hely), akkor az elsõ vállalkozás ide fog telepedni. A második vállalkozás választhat, hogy vagy csak a piac felét célozza meg, megosztva az elõzõ vállalkozással, vagy az egészet – logikus, hogy szintén a központba igyekszik megtelepedni. Ugyanígy tesz a többi vállalkozás is, és így alakulnak ki a városközpontok, üzleti negyedek. Az agglomerációs gazdaság (agglomeration economics) és a térbeli elosztás (spatial distribution) elméletek nem a kereskedelmi központok, városok kialakulásával, hanem bármilyen fajta gazdasági szakosodás kialakulásával foglalkoznak. Ezek a közgazdasági elméletek az egyes tevékenységekre szakosodott ipari vagy szolgáltató területek létében rejlõ, racionálisan kalkulálható elõnyökre hívják fel a figyelmet. Magyarázatuk szerint a földrajzi szempontból elkülönülõ gazdasági központokat, térségeket a helyben megtalál­ ható erõforrások vagy nyersanyagok közelsége vagy éppen a több kooperációs kapcsolat lehetõsége hívja életre (Fujita–Krugman–Venables [1999], Giersch [1995], Kim [1990], Maclennan–Parr [1979] Ottaviano–Thisse [1999]). Az ipari és regionális klaszter meg­ közelítés azt hangsúlyozza, hogy a földrajzi közelség maga is komparatív elõny, amely egyebek közt a logisztikai kérdésekben és az információ gyors áramlásában mutatkozik meg. Az ipari klaszterek kialakulásában a komparatív elõnyök felismerésén túl az útfüg­ gõség játszik nagy szerepet (Bergman–Feser [1999]). A téma antropológiai irodalma más szellemtörténeti hagyományokat követ. Már a korai néprajzi és antropológiai leírások sok adatot hoztak felszínre a földrajzi munka­ megosztásról. A munkamegosztás magyarázataként a kortárs antropológia Malinowskira és Polányira hivatkozva a társadalmi beágyazottság szerepét hangsúlyozza. Az õsi és/ vagy törzsi, paraszti társadalmi-kulturális csoportok gazdaságának egyedi jellege, illetve a termékcsere módja az egyén szempontjából nézve adottság; az egyén az érvényben lévõ gazdasági intézményeknek megfelelõen fog viselkedni, ebben az értelemben „beágya­ zott”, kulturálisan meghatározott módon cselekszik. A gazdasági célok elválaszthatatla­ nok más, társadalmi-közösségi jellegû céloktól, a rendelkezésre álló információk pedig Jelen írás az antropológiai és a közgazdasági megközelítések szemléletét ötvözi. Anél­ kül, hogy kisebbítené a racionálisan kalkulálható elõnyök jelentõségét, arra hívja fel a figyelmet, hogy az ezeket az elõnyöket az érintettek jellemzõen nem önálló adatgyûjtés eredményeként, hanem társadalmi kapcsolataik hatására fedezik fel – azaz beágyazottan Kulcsfogalmak: innováció, diffúzió, imitáció és etnikai gazdaság
A mûszaki és gazdasági innováció fogalma a közgazdasági irodalomban Schumpeter kulcskifejezéseként vált ismertté (Schumpeter [1930/1980]). Schumpeter az innováció öt alaptípusát különböztette meg: új termék, új termelési eljárás, új piac, beszerzési forrás vagy új szervezet létrehozása, illetve felfedezése – az innováció fogalmát a legtöbb szer­ zõ azóta is hasonló értelemben használja. A közgazdasági érdeklõdés középpontjában elsõsorban az innovációs folyamatok gaz­ dasági növekedésre gyakorolt hatása és a folyamat modellezhetõsége áll. A poszt­ keynesiánus Káldor-modell (1957) szerint a tõke növekedése nem áll arányban a gazda­ sági növekedéssel, ezért a tõke növekedése önmagában nem, csupán a technológiai fejlõ­ dést is beszámítva magyarázza a gazdasági növekedést. A neoklasszikus Solow–Swan és Ramsey–Cass–Koopmans növekedésmodellek Solow (1956), Swan (1956), Cass (1965), Koopmans (1965)) – eltérõ megfontolásokból – szintén a technológia fejlõdésével ma­ gyarázzák a gazdasági növekedést. A kortárs közgazdasági növekedéselméletek (példá­ ul: endogén fejlõdéselmélet, Neumann-modell, dinamikus input-output modell stb.) sze- rint a növekedés jelentõs mértékben függ az innovációs folyamatoktól, ez utóbbit pedig többnyire a K+F-tevékenység eredményének tételezik. Úgy tûnik, Karshenas és Stoneman helyesen állapítják meg, hogy „…a technológiai diffúzió kutatása [azaz az innovációk terjedése – L. L.] nem kapott olyan jelentõs szerepet az irodalomban, mint a sokkal könnyebben megfogható kutatás és fejlesztési tevékenység” (Karshenas–Stoneman [1995] 291. o.; vö. Dosi [2000], Conlisk [1989]). A gazdaságantropológiai és -szociológiai tanulmányok, a közgazdasági megközelíté­ sekkel ellentétben, az innováció kapcsán éppen a diffúziót állították érdeklõdésük közép­ pontjába, mint azt a folyamatot, „amelynek révén egy innováció (…) ismert lesz egy társadalmi csoport tagjai között”(Beal–Bohen [1955], idézi Rogers [1983] 5. o.). Az innovációk terjedését a kutatók társadalmi jelenségnek tartják: „az innovációk terjedése mindig egy társadalom tagjai között ragadható meg, ezen egyének közötti érintkezés pedig maga a társadalmi kapcsolatháló. Az érintkezések hálózata határozza meg, hogy milyen gyorsan terjednek az innovációk, és milyen gyorsan fogadják be õket” (Valente Az elsõ diffúziókutatások az ötvenes-hatvanas években agrárszociológiai témában szü­ lettek. A gondolat gyors terjedését jelzi, hogy már 1963-ban napvilágot látott az elsõ diffúziókutatás-történeti összefoglaló munka (Katz–Levine–Hamilton [1963], vö. Rogers [1983]). A talán napjainkig is legismertebb diffúziókutatás az egészségügy területén szü­ letett (Coleman–Katz–Menzel [1966]), amely egy új gyógyszer, a tetracycline elterjedé­ sét vizsgálta az orvostársadalom körében. A nyolcvanas években sorra jelentek meg a diffúzióval foglalkozó összefoglaló munkák (Granovetter [1983], Brown [1981], Mahajan– Peterson [1985], Fliegel [1993]). Az elmúlt évtizedek elmélettörténeti gyarapodása után a kortárs diffúziókutatások többsége módszertani kérdésekkel foglalkozik: „hogyan függ az információ terjedésének ideje olyan hálózati sajátságoktól, mint például centralitás, hidak száma stb.” (Buskens–Yamaguchi [1999] 282. o., Chattoe [1998], Abrahamson– Rosenkopf [1997], Steyer–Zimmermann [1998]); „a résztvevõk közötti kapcsolati távol­ ság hogyan befolyásolja a társadalmi mozgalmak terjedését” (Hedström–Sandell–Stern [2001] 146. o., Hedström [1994]); „hogyan tudják a gazdaságpolitikusok gyorsítani az innovációs folyamatokat” (Christopoulos [2001] 2. o.). A témában újabban Thomas Valente írt összefoglaló munkákat (Valente [1995], [2001]). Az eredeti schumpeteri gondolathoz, az üzletmenetet megújító és azt szinten tartó vállalkozó megkülönböztetéséhez kanyarodik vissza Nelson–Winter [1982] (vö. Schumpeter [1928/1982]). A szerzõpáros szerint a cégek csak akkor lesznek innovatívak, ha profitrá­ tájuk alacsonyabb lesz a hüvelykujjszabály alapján vártnál. Még ekkor is két lehetõség áll a cégek elõtt, az innováció és az imitáció, ahol az utóbbi a már létezõ innovációk átvéte­ lét jelenti. „Az imitátorok alapvetõ taktikája egy mintaadó szereplõ (az eredetiben: replicator) példájának követése, (…) hogy a fennmaradó piaci résben tegyenek szert elõnyökre” (i. m. 124. o.). A szerzõk szerint az imitátortaktika a gyakorlatban a munka­ erõ elszívását vagy a kérdéses tudás kulcselemeinek indirekt megszerzését jelenti. Mind az innovátor-, mind pedig az imitátortaktikának megvannak a racionálisan kal­ kulálható elõnyei és hátrányai. Az innováció haszna a várható versenyelõny, az imitációé pedig a relatív olcsóság és kiszámítható eredmény. Az információgyûjtés elkerülésével idõ és/vagy költség takarítható meg, ezek az erõforrások pedig az imitáció révén meg­ szerzett tudás jobb kihasználására fordíthatók. A racionális imitáció neoschumpeteriánus gondolata termékenyen hatott a társadalomtudományok több területén. A fogalom általá­ nos érvényû definícióját adja Hendsröm: „…racionális imitáció olyan helyzetre vonatko­ zik, amikor egy szereplõ úgy véli racionális cselekvésérõl, hogy azt más szereplõk ko­ rábbi cselekvéseinek megfigyelése alapján végezte. Addig, amíg a többi szereplõ szintén racionálisan dönt, és így a nem választott lehetõségek rosszabbaknak vélhetõk, a szerep- lõ (imitáció révén) jobb döntést hozhat, mintha másként cselekedne (…)” (Hendsröm Az innovátor és imitátor közötti megkülönböztetés egy átjárható fogalmi határt jelöl. A legtöbb imitátor „… szintén kiérdemli az innovátor megtisztelõ címét, hiszen a problé­ mák zömét valójában egyedül oldja meg, annak ellenére, hogy az ekképpen felhalmozott ismeretek olyan gondokat segítenek legyõzni, amelyek az eredeti ösztönzõ gondolat nél­ kül fel sem merültek volna” (Nelson–Winter [1982] 124. o.). Ennek ellenére van egyfajta tendencia a gazdasági szereplõkben arra, hogy az új technológiát imitátor vagy innovátor módjára szerezzék meg. A vállalkozók viselkedése a Nelson–Winter-modellben két té­ nyezõtõl függ: a használt és az új technológia (mûszaki értelemben vett) közelségétõl, illetve az új technológia által érintett termékek arányától a teljes kibocsátásban. Jelen írás interpretációjában viszont a gazdasági szereplõk magatartása az innováció vagy az imitá­ ció választására a szereplõk társadalmi hátterétõl is függ, például a vállalkozások humán erõforrásaitól, kapcsolati sajátságaitól, a gazdasági információs csatornák nyitottságától, illetve a társadalmi közeg elvárásaitól (vö. Csite–Borsos–Letenyei [1999] 139. o.). Mivel a társadalmi strukturális tényezõk gyakran lassabban változnak, mint a gazdasági kör­ nyezet, a gazdasági szereplõ innovatív kézsége relatíve stabilnak mutatkozik. A következõ esettanulmányokban felbukkan az etnikai jellegû gazdasági kapcsolatok kérdése, ezért elengedhetetlennek tûnik a témára vonatkozó újabb szakirodalmi kifejezé­ sek és megállapítások rövid áttekintése. Az etnikai gazdaságokkal foglalkozó újabb össze­ foglaló munkák (például: Geertz [1978], Plattner [1989], GranovetterSwedberg [1990], Portes–Sensenbrenner [1993]) egyetértenek abban, hogy az etnikai kutatások nem alkot­ nak egységes elméleti keretet, hanem különbözõ antropológiai, szociológiai és közgazda­ sági megközelítéseket ötvöznek. Az etnikai gazdaság fogalma a nyolcvanas évektõl kezdve lett általánosan használt, mint „egy etnikai vagy bevándorló csoport tagjai által foglal­ koztatott, munkaadó vagy önfoglalkoztató személyek csoportja” (Bonancich–Modell [1980] 110. o.). „Az »etnikai gazdaság« attól etnikai, hogy a szereplõk közötti kapcsolatok egyúttal ko-etnikus kapcsolatok” (Light–Karageorgis [1994] 649. o.). Az etnikai erõfor­ rás ebben az értelemben az üzleti életben használt szociokulturális vagy demográfiai jellemzõk összességére vonatkozik. Az etnikaienklávé-gazdaság az etnikai gazdaság egy sajátos esete, „olyan térben elkülöníthetõ üzleti kapcsolatháló, ahol a tulajdonosok egy­ azon kisebbségi csoport tagjai” (Portes [1995a] 27. o.). A vállalkozói etnikai erõforrá­ sok – a védett piac az egyik oldalon (Light [1972]), valamint a munkaerõ-piaci diszkrimi­ náció a másik oldalon – erõsítik az etnikai vállalkozások társadalmi szolidaritását, ami kedvez például az innovációk gyors diffúziójának (lásd például: Portes [1995b], Bonacich– Modell [1980], Korovkin [1998], Carletto–Janvry–Sadoulet [1999], Saxenian [1999], Az etnikai gazdaságok szerinti elképzelést éles kritika érte a posztmodern antropológia oldaláról, amiért ez elõbbi elfogadja az etnikum és a földrajzi terület összetartozását (vö. Niedermüller [1999]). Aldrich–Waldinger [1990] az etnikum kultúra alatti dimenzióját hangsúlyozzák: „…az »etnikai« elem az etnikai vállalkozásokban talán nem is több, mint (…) egy kapcsolatháló, amely révén egy etnikai csoport tagjai kapcsolódnak egymáshoz, illetve a mód, ahogy ezt a kapcsolathálót használják” (112. o.). Földrajzi munkamegosztás kialakulása egy andokbeli õshonos településen
A területi koncentráció diffúzió alapú kialakulása hipotézisének illusztrálására jelen írás két esettanulmányt mutat be, melyek közül az elsõ egy andokbeli õshonos közösség, Saylla falu példája. 1996-ban nyílt lehetõségem egy félévet a cuscói San Antonio Abad egyetem IIUR kutatóintézetében tölteni. Ekkor figyeltem meg azt, hogy a Cusco körüli települések közül mindegyiknek megvan a maga „sajátsága”: az egyik a pékek faluja, egy másik a szövõ kézmûveseké stb. Saylla, ahol sok idõt töltöttem a Saenz család ven­ dégeként, a „lacikonyhások” faluja volt. A falut átszelõ fõút mellett közel negyven ét­ kezde sorakozott, és mindegyikben csak egyfajta ételt, a „chicharrón” pecsenyét készí­ tették. A környékbeli falvakban nem voltak hasonló kifõzdék. Eleinte azt hittem, hogy a települések közötti munkamegosztás talán valamilyen régi hagyományra vezethetõ vissza – térségbeli idegenvezetõim amúgy is minden megfigyelhetõ dolgot legalább inkakorinak mondtak. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor megtudtam, hogy egy meglehetõ­ sen új jelenségrõl van szó, az elsõ lacikonyhás alig 15 éve állította fel a kifõzdéjét az országút mellett. A következõkben azt mutatom be, hogyan alakult ki Saylla sajátos A gazdasági szakosodás kialakulása A Cuscót Punóval, és így az ország többi részével összekötõ mûút a hetvenes évek végén épült. Egykor az utat úgy építették meg, hogy az elkerülje a falut. 1981-ben épült az elsõ ház az országút mellett – ez az elsõ lacikonyhás vállalkozó háza volt. Vállalkozása több innovatív elemet is tartalmazott: a településen elsõként próbált megélni az új mûút átme­ nõ forgalmából, ugyancsak újszerû volt a termék, amit kínált. Az õ háza lett a faluban a második emeletes ház, amelyet – eredeti ötletként – folyami kavicsokkal burkolt. A ház földszintjét ma a vállalkozás foglalja el, a család az emeleten lakik. Sikerét többen követték a faluban. Helybéli barátom, Tato Saenz segítségével részt vevõ megfigyeléssel és interjúsorozattal vizsgáltuk, hogy ki honnan kapta a vállalkozás ötletét. Kiderült, hogy a 37 lacikonyha közül 33 esetben az innováció technológiáját egy korábban elkezdett vállalkozástól vették át. Mindössze egyetlen innovátort, az elsõ laci­ konyhást nevezhettük schumpeteri értelemben vállalkozónak, az innovációs lánc többi tagja a kapcsolatban álló rokonság, klántagok példája és tanácsai alapján vágott bele a vállalkozói életbe. Érdekes módon nemcsak a vállalkozás lényegét, azaz a vendéglátást és az egyfogásos menüt vették át a késõbbi vállalkozók, de az életforma több elemét, így az emeletes házat, a kavicsburkolatot is. Három további vállalkozó esetében nem találtuk meg a tanácsadás forrását, annak ellenére, hogy az õ vállalkozásuk is meglehetõsen hasonló. Esetükben talán egyszerû imitációról, a látott példa átvételérõl van szó. A gazdasági modellt átvevõk, azaz imitátorok nagy száma alapján megállapítható, hogy Saylla szakosodása a lacikonyhákra egy innovációs diffúziós folyamat eredménye volt. A komparatív elõnyüket hangsúlyozó közgazdasági megközelítések alapján ez a szakosodás rosszul lenne megmagyarázható, hiszen a kereslet növekedése, a technológia és az alapanyagok elvben nem csak Sayllán, hanem a többi szomszédos településen is A továbbiakban a diffúziós folyamat kialakulásához, az innováció átadásához, illetve átvételéhez vezetõ gazdasági és társadalmi okokat vesszük számba. Saylla és vidéke 1300 lakosának többsége kecsua nyelven beszélõ földmûves, helyi kife­ jezéssel indígena, azaz õshonos volt, kisebb része mind jövedelmét, mind pedig társadal­ mi megbecsültségét tekintve az elõbbiek felett álló mesztic vagy csóló, azaz spanyol nyelvû és polgári foglalkozást ûzõ személy. Beszámolók szerint még néhány évtizeddel ezelõtt is elképzelhetetlen volt, hogy egy õshonos vállalkozóvá váljék. Ez az etnikai alapú munkamegosztás egyébként általános az Andok országaiban (Letenyei [1998]). A legelsõ lacikonyhást minden megkérdezett interjúalany meg tudta nevezni. Amikor vele készítettünk interjút, elmondta, hogy õ maga Cuscóba járt be szolgálni, és ott tanulta ki a pecsenyesütést. Amikor megnõsült, és így hazakerült, akkor gondolt arra, hogy önálló vállalkozást indít. Mivel úgyis új házat akart építeni, a fõút mellett építette, és a ház mellett rendezte be a lacikonyhát. A malacokat cuscói ismerõsei révén szerezte be, csak késõbb tért át arra, hogy maga is tenyésszen. A szaktudást (milyen kemencét kell építeni, milyen edények kellenek, hol lehet malacot venni stb.) elõször csak ismerõseinek, roko­ nainak adta tovább: a negyedik év után még mindig csak négyen foglalkoztak ezzel az üzlettel. Azután ezeken az embereken keresztül terjedt az ötlet, egészen a mai, közel A szaktudás átadása-átvétele szorosan összefügg a rokonság foglalkoztatásának gon­ dolatával. A kis vállalkozások a teljes családi munkaerõt lekötik, és ezenkívül besegíte­ nek (helyi kifejezéssel: szolgálnak) a rokonság fiataljai is. Az innováció, azaz a mester­ ségbeli tudás továbbadása spontán folyamat, amely elsõsorban a fiatalkori, besegítõ évek alatt történik. Bár a besegítõk valódi fizetést nem, inkább csak ellátást kapnak, ezt hely­ ben mégis úgy fogják fel, hogy a vállalkozó segíti a rokonokat. Amikor egy fiatal besegítõ rokon önállósulni kíván, munkatapasztalata csak egyfajta vállalkozás nyitását teszi számára lehetõvé – a lacikonyháét. Szegény, indián származású lévén, hitelt nem kaphat, ezért a vállalkozás megnyitásához szükséges tõke hiányát több­ nyire kapcsolati tõkével pótolja, azaz a rokonság munkaerejét, segítségét veszi igénybe. Ilyen nagyértékû segítséget például nászajándékként lehet kapni, ezért a vállalkozások nyitása az esetek többségében a házasságkötéshez kapcsolódott. A kaláka jellegû segít­ ségnyújtást egyfajta társadalmi hitelként felfogva, évekkel késõbb az immár sikeres vál­ lalkozó erõs késztetést kap, hogy a rokonság fiataljainak alkalmazásával fizesse vissza a kölcsönt – és ezzel a folyamat eljutott egy újabb generációig. A rokoni hálózat lélekszá­ ma és életciklusa jelenti azt a keretet, amely fizikai korlátot szab a diffúziós folyamat A rokonsági hálózatokon belül egyfajta munkamegosztás alakult ki a földmûves és a vállalkozó rokonok között. 1996-ban az volt a jellemzõ, hogy a szegényebb földmûves rokonok biztosították a sertéstartást és hízlalást, illetve a fiatal munkaerõt a gazdagabb lacikonyhás rokonoknak. Ennek ellenére egyik vállalkozás sem kezdett el növekedni, azaz egyik tulajdonos sem nyitott két éttermet, illetve sehol sem találkoztunk valódi, fizetett alkalmazottakkal. Úgy tûnik, nem feltétlenül gazdasági racionalitáson alapuló, mégis tudatos stratégia volt, hogy a vállalkozások csak a háztartások és a rokonság fizi­ kai erõforrásainak határáig növekedjenek. A vállalkozások megalapítását a vizsgált esetekben sohasem elõzte meg módszeres piackutatás. A megkérdezettek hüvelykujjszabály-szerûen azt gondolták, ahol valamennyi vállalkozás megél, megél még egy. Várakozásukban nem is csalódtak, mert a mûút az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb forgalmú lett, azaz bõvült a piac. A vállalkozók között voltak nem sayllai születésûek is. Õk valamilyen rokoni vagy baráti kapcsolaton keresztül jutottak el a lacikonyha nyitásához. Ezek a bevándorlók régi otthoni kapcsolataikat is használták a vállalkozás mûködtetésekor: hazulról vették a ser­ tést, onnan kaptak rokoni hitelt, ott csináltatták a konyhai eszközöket, bútorokat. Ez gyakran versenyelõnyt jelentett a tõsgyökeres sayllaiakkal szemben. A diffúziós folyamat fontos társadalmi változásokat indított el. Az innováció terjedése rokoni hálózatok mentén történt, azonban mivel a klán jellegû rokoni kapcsolatok csak az õshonos lakosságra jellemzõk, a diffúziós folyamat etnikai jelleget is kapott, a lacikony­ hanyitás „õshonos” tevékenységnek minõsült. A vállalkozások hatására egy új, indián származású elit emelkedett fel. Ma a társadalom önképe a faluban roppant összetett: a régi mesztic elit a régi fõutcában él, a parasztok a falu szélén, az újgazdag õshonos Sayllán, mint megfigyeltük, egyetlen innováció nagymértékben befolyásolhatta a telepü­ lés gazdasági arculatát. A diffúziós folyamat azonban több sajátos, talán csak Sayllán meglévõ feltétel közepette ment végbe. Például – a diffúziós folyamatban résztvevõk nem rendelkeztek a vállalkozás nyitásához szükséges tõkével, sem pedig hitellehetõség­ gel. A tõkehiány arra késztette a kezdõ vállalkozókat, hogy a rendelkezésre álló kapcso­ lati tõkét, azaz a rokonság segítségét vegyék igénybe. A rokonsági, klán jellegû kapcso­ latokon alapuló segítség lehetõsége egyúttal a diffúziós folyamat sikerének újabb fontos Az új vállalkozók – paraszti gazdálkodási hagyományaiktól eltekintve – egyedül a lacikonyhára vonatkozó tapasztalattal és szaktudással rendelkeztek. Korlátozott ismerete­ ik voltak a piacról és a további piaci lehetõségekrõl is. A mûködõ vállalkozások hüvelyk­ ujjszabály szerint gazdálkodtak, és ezek mûködési tapasztalata alapján nyitottak az új Továbbra is kérdés viszont, hogy a felsorolt peremfeltételek, azaz a humán- és fizikaitõke-hiány, a korlátozott információ és a rokonsági háttér valóban elengedhetetlen feltételei-e a gazdasági szakosodás kialakulásának. Megítélésünk szerint nem az. A diffú­ zió legfontosabb oka az, hogy az imitáció csökkenti az információgyûjtés idejét és költ­ ségeit. Az erõforrások relatív szûkössége a modern gazdaságban is kedvez a diffúziós folyamatoknak. Az imitációk eredményeként gyakran egy-egy gazdasági tevékenységre szakosodott régiók alakulhatnak ki. A következõ esettanulmány egy ilyen példát, egy észak-mexikói „új ipari város” textiliparának kialakulását dolgozza fel. Regionális gazdasági szakosodás kialakulása új ipari környezetben
1998-ban a torreóni UAL egyetem meghívásából egy félévet töltöttem Torreónban, a La Laguna néven ismert városhalmaz egyik településén, viszonylag közel az amerikai–mexi­ kói határhoz. A várost 1896-ban a vasútépítés hívta életre, itt keresztezte egymást az észak– déli és a kelet–nyugati vonal. A magyar olvasó számára érdekesség, hogy a vasutak építõi a Ganz-család Mexikóba szakadt tagjai voltak. A huszadik század elején a sivatagban öntö­ zõmûveket építettek, és La Laguna vasúti átrakóhelybõl monokultúrás gyapottermelõ terü­ let lett. A század második fele gyors fejlõdést hozott, ma már a térségben másfél millió ember él, az egy fõre jutó jövedelem jóval meghaladja a mexikói átlagot, a munkanélküli­ ség alacsony, a felsõoktatás magas színvonalú. (A térségre vonatkozó adatok a FOMEC honlapján megtekinthetõk.) A nehéziparon és a kohászaton kívül a város textilipara is jelentõs. A szakma szerint napjainkban La Laguna a „farmerfõváros”, azaz világelsõ a különbözõ márkanevek alatt futó farmernadrágok és pamuttermékek piacán (Gereffy– Martinez–Bair [2001]). Jelen tanulmány a „farmerfõváros” kialakulását követi nyomon, az elõzõ esettanulmányhoz hasonlóan interjúsorozat és részt vevõ megfigyelés alapján. A mexikói textilipar (industria maquiladora) elõzményei ugyan közel negyvenéves múlt­ ra tekintenek vissza, az igazi sikertörténet alig 10-15 éve kezdõdött. A GATT-tagság révén 1986-ban, majd a NAFTA létrehozását követõen 1993-ban megnyíló piaci lehetõ- ségek gyors fejlõdést eredményeztek az alacsonyabb áron dolgozó mexikói textilipar számára. 1998-ban már az ipari ágak közül a textilipar foglalkoztatta a legtöbb munka­ vállalót Mexikóban. A termelés legnagyobb részét az Egyesült Államok veszi fel (INEGI honlap). Alfie–Mendez [2000] hangsúlyozzák, hogy a textilipar az észak-mexikói regio­ nális identitás egyik alapja lett, annak ellenére, hogy a termelés szinte egészen külföldi tulajdonban van, és többnyire importalapanyagokból exportra termel. Aguascalientes tér­ ségre vonatkozóan García Macías [2000], [2001] hangsúlyozza, hogy míg az elsõ szövõ­ üzemek alapvetõen családi összefogás eredményeként jöttek létre, a maiaknál a helyi tõke és a kisüzemekkel való kooperáció szerepe minimális. A textilipar bõvülése talán sehol sem volt olyan gyors, mint éppen La Laguna térség­ ben. Az UAL egyetemi DIVISA kutatóintézet közlése szerint 1986-ban még csak három textilipari cég mûködött a térségben, amelyek 203 fõt foglalkoztattak, 1993-ban már 64 cég 8037 alkalmazottal, 2000-ben pedig több mint 350 cég több mint 65 000 embernek adott munkát. La Laguna térség napjainkban a mexikói textilipar különbözõ régiói közül a legnagyobb, 10 százalék körüli hozzáadott értéket állít elõ (INEGI-adatok alapján Vera Garcia [2001]). Gereffy–Martinez [2000] hangsúlyozzák, hogy a textilipar bõvülése ma­ gasan meghaladta a többi szektorét: a textiliparban dolgozók aránya az összes ipari mun­ kavállaló között 17 százalékról 40 százalékra növekedett öt év alatt, 1993 és 1998 között. Eközben a térségbeli munkanélküliség öt százalékponttal csökkent, a helyi alap­ bér pedig a mexikói minimálbér másfélszerese lett. Míg korábban a textiliparban csak szövõüzemek mûködtek, napjainkban a teljes vertikum megtalálható. A gyors fejlõdés ellenére a mexikói textiliparban nem ment végbe tõkekoncentráció: La Lagunában, de Mexikóban másutt is a kis- és középvállalati üzemméret a jellemzõ (vö. a mexikói statisz­ tikai hivatal adataival, http://www.secofi-siem.gob.mx/siem2000). Vera Garcia [2001] szerint a jelenségnek mérethatékonysági oka van, a gyorsan változó piaci követelménye­ ket, azaz a divatot a kisebb vállalkozások jobban tudják követni. Valószínûleg elfogadhatjuk Alfie–Mendez [2000] Mexikóra vonatkozó megállapításait, hogy az amerikai és a világpiac megnyitása után két olyan nagy komparatív elõny mutat­ kozott, amely a térségbe vonzotta a textilipari beruházókat: a befektetõknek nyújtott kedvezmények, illetve a munkaerõ relatív olcsósága. La Laguna kiemelkedõ sikerének okaként Gereffy–Martinez [2000], illetve Vera Garcia [2001] néhány további okot sorol fel: a kedvezõ szállítási lehetõségeket, a gyapottermesztési hagyományokat és a helyi munkaerõ képzettségét, tapasztalatát. Jelen írás alapgondolata szerint azonban a makrogazdasági jellegû telepítõ tényezõk ugyanúgy nem magyarázzák kielégítõ mértékben a térség textiliparra szakosodásának mértékét, mint ahogy a perui példa esetében sem magyarázható pusztán a kereslet növe­ kedésével a falu szakosodása a vendéglátás egy meghatározott típusára. A legfontosabb komparatív elõnyöknek (a határ közelsége, adókedvezmények, a munkaerõ minõsége és olcsósága) nemcsak a textiliparban, hanem a legtöbb feldolgozóipari ágazatban éreztetni­ A vállalkozások megalapításának történetét és a cégprofil kialakulását interjúsorozattal és részt vevõ megfigyeléssel jártuk körül. Az interjúk alapján az a benyomásunk támadt, hogy az új vállalkozások karakterének kialakítása egy diffúzió jellegû folyamatként írható le. A gründolás mint diffúziós folyamat Az interjúsorozat közben a legtöbb válaszadó felhívta a figyelmünket egy bizalmasnak számító információra, amely a textilipar belsõ struktúrájáról szólt. A megkérdezettek három nagy informális csoportot véltek látni a textiliparban. A csoportokat etnikai elne- vezésekkel illették (például: az arabok), vagy egy-egy jellemzõ figuráról neveztek el (x­ nek vagy y-nak a csoportja). A vállalkozói csoportok tényleges meglétét strukturális elemzés híján nem tudtuk sem megerõsíteni, sem elvetni, az azonban bizonyosan kije­ lenthetõ, hogy nem találkoztunk olyan erõsen szegregált és zárt gazdasági rendszert alko­ tó „etnikai gazdasággal” vagy „etnikaienklávé-gazdasággal”, mint Portes [1995b] példái az Egyesült Államok egyes nagyvárosaiban. Elképzelhetõ, hogy az etnikai vállalkozók csak névhagyó, esetleg ma is fontos szerepet játszó szereplõi lehetnek a strukturálisan egymáshoz kapcsolódó vállalkozóhálózatoknak, azonban a textilipari beruházások terje­ désének nem feltétlenül az etnikai csoporton belüli kapcsolat a legfontosabb útja. Az interjúalanyok az új textilipari vállalkozások létrejöttének három jellegzetes módját említették: szakmai partner térségbe csalogatását, ismerõs vállalkozó szakmai orientálá­ sát, illetve az alkalmazottak kiválását, függetlenedését. Az elsõ esetben a La Lagunában tevékenykedõ cégek igyekezték a térségbe csalogatni határon túli kooperációs partnerei­ ket. Utaltunk rá, hogy a helyi textilipar teljes vertikuma csak a kilencvenes években épült ki. Ez részben annak köszönhetõ, hogy a beszállítók felhívták partnereik figyelmét egy térségbeli feldolgozóüzem alapításának elõnyeire. A beszállítók megítélése szerint a föld­ rajzi közelség révén jobban tudják biztosítani a partneri kapcsolatot. Bár nem hallottunk rá példát, ennek fordítottját is el tudnánk képzelni, amikor feldolgozóüzemek beszállító­ A második esetre, amikor új beruházó érkezett a térségbe, interjúalanyaink kevés példát említettek. Bevándorlócsoportokról lévén szó, többnyire egy újabb „honfitárs”, azaz az etnikai csoport egy újabb tagja érkezett külföldrõl vagy Mexikó más részébõl. A számunk­ ra felelevenített néhány példában ezek az új vállalkozók nem „véletlenül” érkeztek, hanem az egyik helyi vállalkozó rokonságából, ismeretségi körébõl kerültek ki – persze nem zár­ hatjuk ki, hogy elõzetes ismeretségi szálak nélkül is érkeztek bevándorlók a térségbe. A vállalkozás textilipari jellegét az õ esetükben többnyire nem a korábbi textiles múlt indokol­ ta, úgy tûnik, inkább a többi ismerõs, az etnikai csoport tapasztalataira hagyatkoztak. Az etnikai csoport tagjai könnyítették meg a mûködéshez szükséges üzleti és társadalmi kap­ csolatok kiépítését, a tanácsok, javaslatok révén pedig a piacfelmérés, marketing költségeit lehetett csökkenteni. A vállalkozás beindítását gyakran megelõzte egy szocializációs idõ­ szak, néhány hónap vagy év, amit az újonnan érkezõk tájékozódással, tapasztalatszerzéssel töltöttek. Volt rá példa, hogy egy bevándorló tapasztalatszerzési céllal munkát vállalt, ho­ lott kellõ tõkével rendelkezett a vállalkozás beindításához. A cégalapítás harmadik, talán leggyakrabban említett módja a kiválás volt. Tréfásan úgy fogalmaztak, hogy a helyi cégek „osztódással szaporodnak”. A kiválásra jellemzõen az adott alkalmat, amikor egy vállalat elõtt új piaci lehetõségek nyíltak. Az új piac kiak­ názására a cégvezetõ olykor – félretéve a cég iránti lojalitását – saját céget alapított, amelyhez többnyire külföldi befektetõtársat keresett, és az új piacot már az új vállalkozás Mindhárom vállalatalapítási típust felfoghatjuk egyfajta diffúziós folyamatként. Az innovációt jelen esetben az új – észak-amerikai – piac meghódítása jelenti, amely egyéb­ ként a termék (a farmerruházat) folyamatos megújulását is kívánja. Az új vállalkozások jelentõs része nem (vagy nem csak) piackutatások eredményei, hanem munkahelyi szoci­ alizáció és a kapcsolatban álló vállalkozók javaslatai hatására döntött a textilipari jelleg kialakítása mellett. Az innováció átvétele mellett hasonló okok szerepeltek, mint a perui példa esetében: az információgyûjtés költségeinek és idejének csökkentése, a kalkuláció egyszerûsítése. Meggondolandó, hogy ezek az elõnyök akkor is vonzók voltak, és infor­ mációgyûjtés helyett egy imitáción alapuló vállalkozás nyitására sarkallták a legtöbb vál­ lalkozást, amikor pedig azok lehetõségei mind tõke, mind pedig szakismeretek terén magasan felülmúlták a perui õshonos közösség vállalkozóiét. Következtetések
Míg a „regionális gazdasági rendszerek” kialakulásának magyarázataként a közgazdász­ ok többnyire a racionálisan kalkulálható komparatív elõnyök szerepét hangsúlyozzák (Smith [1974]), jelen tanulmány a gazdasági szakosodást egy társadalmi diffúziós folya­ mat eredményeként mutatja be. A tárgyalt esettanulmányok két olyan települést mutattak be, amelyek sajátos gazdasági karaktere a közelmúltban alakult ki. Gazdaságantropológi­ ai jellegû, megfigyeléseken és interjúkon alapuló vizsgálatok révén az új cégek profiljá­ nak kialakulását követtük nyomon. Mindkét településen úgy tûnt, hogy a hasonló profilú vállalkozások jelentõs részben egymás hatására, a vállalkozók közötti személyes kapcso­ A közel 1300 fõs andokbeli Saylla faluban 1981 óta közel negyven vendéglõ, ponto­ sabban a chicharrón pecsenye készítésére szakosodott lacikonyha nyílt. A vállalkozók túlnyomó többsége (a 37 vállalkozóból 33-an) egy másik vállalkozótól vette át a techno­ lógiát. Az innovációs lánc egy szocializációs folyamat eredményeként alakult ki, az új vállalkozók többnyire régebbi vendéglátósoknál tanulták ki a szakmát. A vállalkozói szaktudás és az eszközök átadását közösségi morál, a rokonság nyomása indokolta. Az alternatív vállalkozói tevékenységek kialakulását ugyanakkor a más irányú tapasztalatok és szakismeretek hiánya, illetve a helyi közösségben általános tõkehiány akadályozta. A körülbelül másfél milliós lakosú mexikói iparvárosban öt év alatt 64-rõl 350-re nõtt a textilipari vállalkozások száma, a farmernadrág-ágazatban foglalkoztatottak részaránya az ipari alkalmazottak között 17-rõl 40 százalékra emelkedett. A vállalkozások többsége külföldi tulajdonú (vagy résztulajdonú) kis- és középvállalkozás. Interjúalanyaink szerint a külföldi beruházók többnyire partneri kapcsolataik révén fedezték fel a térségben rejlõ befektetési lehetõségeket, olykor pedig az egyes helyi bevándorló etnikai csoportok tag­ jai terelték az újonnan érkezõ befektetõket a textilipari beruházások felé. A helyi vállal­ kozók többnyire – a perui példához hasonlóan – munkahelyi szocializáció során ismerték meg késõbbi partnerkapcsolataikat, illetve a textiliparban rejlõ lehetõségeket, és önálló­ sodás, kiválás révén alakítottak új cégeket. A társadalmi kapcsolatok innovációközvetítõ szerepe ezúttal nem akut tõke- és szaktudáshiány miatt volt fontos az új vállalkozások számára, mint a perui példában, hanem azért, mert az imitáció révén információgyûjtés­ re, marketingre fordítandó idõt és költségeket takaríthattak meg. A társadalmi kapcsolatokon alapuló diffúziós folyamat feltárása nem kisebbíti a mak­ rogazdasági ipartelepítõ tényezõk fontosságát. A komparatív elõnyök megléte nélkül az új vállalkozások kudarcra lennének ítélve, ezért a diffúziós folyamat hamar véget érne. A diffúziós folyamat feltárása ezért nem alternatív magyarázat, inkább a regionális specializáció folyamatának természetét bemutató kiegészítés lehet a komparatív elõnyök szerepét hangsúlyozó hagyományos közgazdasági megközelítéshez. ABRAHAMSON, E.–ROSENKOPF, L. [1997]: Social Network Effects on the Extent of Innovation Diffusion: A Computer Simulation. Organization Science, 8. 3. 289–309. o. ALDRICH, H.–WALDINGER, R. [1990]: Ethnicity és Entrepreneurship. Annual Review of Sociology, ALFIE, M. C.–MÉNDEZ, L. H. [2000]: La frontera norte: nuevo territorio simbólico. El Cotidiano, BEAL, G. M.–BOHLEN, J. M. [1955]: How farm people accept new ideas. Cooperative Extension BERGMAN, E. M.–FESER, E. J. [1999]: Industrial and Regional Clusters: Concepts and Comparative Applications. Web Book of Regional Science. RRI-West Virginia University, Morgantown, http://www.rri.wvu.edu/WebBook/Bergman-Feser/contents.htm BONACICH, E.–MODELL, J. [1980]: The Economic Basis of Ethnic Solidarity. University of California BORSOS ENDRE–CSITE ANDRÁS–LETENYEI LÁSZLÓ [1999]: Rendszerváltozás után. Falusi sorsforduló a Kárpát-medencében. MTA PTI–Számalk, Budapest. BROWN, L. [1981]: Innovation diffusion: a new perspective. Methuen, New York. BUSKENS, V.–YAMAGUCHI, K. [1999]: A New Model for Information Diffusion in Heterogeneous Social Networks. Megjelent: Becker, M.–Sobel, M. (szerk.): Sociological Methodology. CANAIVE La Laguna honlap: http://www.laguna807.com http://www.laguna807.com CARLETTO, C.–JANVRY, A. DE–SADOULET, E. [1999]: Sustainability in the Diffusion of Innovations: Smallholder Nontraditional Agro-Exports in Guatemala. Economic Development and Cultural CEPAL [1996]: Mexico: La Industria Maquiladora. Santiago de Chile: Estudios e Informes de la CHATTOE, E.–NIGEL GILBERT [1998]: A Basic Simulation of Information Diffusion. Paper presented at the IMAGES Meeting, Saint-Sauves d’Auvergne (m6), március 16–18. o. CHRISTALLER, W. [1972]: How I Discovered the Theory of Central Places. Megjelent: Ward, P. English–Mayfield, R. C. (szerk.): Man, Space, and Environment: Concepts in Contemporary Human Geography. Oxford University Press, New York. 601–610. o. CHRISTOPOULOS, D. C. [2001]: Innovation within Networks: Policy Implications for Regional Planners. Elhangzott: INSNA Sunbelt 21. konferencián, Budapest. COLEMAN, J. S.–KATZ, E.–MENZEL, H. [1966]: Medical innovation: A diffusion study. Bobbs CONLISK, J. [1989]: An Aggregate Model of Technical Change. Quarterly Journal of Economics, DOSI, G. [2000]: Innovation, Organization and Economic Dynamics: Selected Essays. Edward FLIEGEL, F. C. [1993]: Diffusion Research in Rural Sociology. The Record and Prospects for the future. Westport, Greenwood Press, Connecticut. FOMEC honlap: http://www.fomec.org.mx/workforc.htm. http://www.fomec.org.mx/ FUJITA, M.–KRUGMAN, P.–VENABLES, A. J. [1999]: The spatial economy: cities, regions and international trade. MIT Press, Cambridge, MA. GARCÍA MACÍAS, A. (szerk.) [2000]: Tejiendo la historia: Orígenes y fundadores de la industria del vestido en Villa Hidalgo, Canaive, Jalisco. GARCÍA MACÍAS, A. [2001]: Redes sociales y clúster empresariales. Elhangzott az INSNA Sunbelt GEERTZ, C. [1978]: The Bazaar Economy: Information and Search in Peasant Marketing. American GEREFFY, G.–MARTINEZ M. A. [2000]: Torreón’s Blue Jeans Boom: Exploring La Laguna’s Full Package Solution. Bobbin Magazine, április, http://www.bobbin.com/BOBBINGROUP/ GEREFFY, G.–MARTINEZ, M.–BAIR, J. [2001]: Torreón: The New Blue Jeans Capital of the World. Megjelent: Gereffy, G.–Spener, D.–Bair, J. (szerk.): Globalization and Regionalism: NAFTA and the New Geography of the North American Apparel Industry. Macmillan. St.Martin. GIERSCH, H. (szerk.) [1995]: Urban agglomeration and economic growth. Springer, Berlin. GRANOVETTER, M. [1983]: Threshold models of diffusion and collective behavior. Journal of Mathematical Sociology, 9. 165–179. o. GRANOVETTER, M.–SWEDBERG, R. [1990]: Introduction. Megjelent: Granovetter, M.–Swedberg, R. (szerk.): The Sociology of Economic Life. Westview Press, Oxford, 225–232. o. HEDSTRÖM, P. [1994]: Contagious Collectivities: On the Spatial Diffusion of Swedish Trade Unions, 1890-1940. American Journal of Sociology, 99. 5. 1157–1179. o. HENDSRÖM, P. [1998]: Rational imitation. Megjelent: Hendsröm, P.–Swedberg, R. (szerk.): Social Mechanisms. An Analytical Aprroach to Social Theory. University Press, Cambridge, 306– HEDSTRÖM, P.–SANDELL R.–STERN CH. [2001]: Mesolevel Networks and the Diffusion of Social Movements: The Case of the Swedish Social Democratic Party. American Journal of Sociology, HERNÁNDEZ-CARRIÓN, J. R. [2001]: The Spanish Tile Ceramic industrial district in the Valencia region. Paper presented at XIV. International Summer Institute on Urban Studies (Groningen) http://www.frw.rug.nl/si2001/program.htm HOTELLING, H. [1929/1990]: Stability in Competition. Megjelent: Darnell, A. C. (szerk.): The collected economics articles of Harold Hotelling. Springer Verlag, New York, 1990. KARSHENAS, M.–STONEMAN, P. [1995]: Technological Diffusion. Megjelent: Stoneman, P. (szerk.): Handbook of the Economics of Innovation and Technological Change. Blackwell Publishers, KATZ, E.–LEVINE, M. L.–HAMILTON, H. [1963]: Traditions of Research on the Diffusion of Innovation. American Sociological Review, 28. 2. 237–253. o. KIM, S, [1990]: Labor heterogeneity, wage bargaining, and agglomeration economics. In: Journal of Urban Economics, 28. 2. 160–177. o. KO, S. C. [1993]: The incidence of high-technology start-ups and spin-offs in a technology-oriented branch plant complex: the case of Research Triangle Region. PhD-tézisek, University of North KOROVKIN, T. [1998]: Commodity Production and Ethnic Culture: Otavalo, Northern Ecuador. Economic Development and Cultural Change, 47. 1. 125–154. o. LETENYEI LÁSZLÓ [1998]: Etnikum és hatalom az Andokban. Replika, 29. 83–96. o. www.replika.hu LIGHT, I. [1972]: Ethnic Enterprises in America. University of California Press, Berkeley. LIGHT, I.–KARAGEORGIS, S. [1994]: The Ethnic Economy. Megjelent: Smelser, N. J.– Swedberg, R. (szerk.): Handbook of Economic Sociology. University Press, Princeton, 646–671. o. LINZ, S. J.–BIDDLE, J. E. [1998]: Innovation in Russian Industry: A Case Study. Economic Development and Cultural Change, 46. 2. 233–256. o. MACLENNAN, D.–PARR, J. B. (szerk.) [1979]: Regional policy: past experience and new directions. MAHAJAN, V.–PETERSON, R. A. [1985]: Models of Innovation Diffusion. Sage, Newbury Park. NELSON, R. R.–WINTER S. G. [1982]: An Evolutionary Theory of Economic Change. Harvard NIEDERMÜLLER PÉTER [1999]: Etnicitás és politika a késõ modern nagyvárosokban. Replika, 38. OTTAVIANO, G. I.P.–THISSE J.-F. [1999]: Integration, agglomeration and the political economics of factor mobility. Discussion paper series. Centre for Economic Policy Research, London. http:/ /www.cepr.org/pubs/new-dps/showdp.asp?dpno=2185http://www.cepr.org/pubs/new-dps/ PLATTNER, S. [1989]: Introduction. Megjelent: Plattner, S. (szerk.): Economic Anthropology. PORTES, A. [1995a]: Economic Sociology and the Sociology of Immigration: A Conceptual Overview. Megjelent: Portes, A. (szerk.): The Economic Sociology of Immigration. Essays on Networks, Ethnicity and Entrepreneurship. Russel Sage Foundation, New York, 1–41. o. PORTES, A. [1995b]: Children of Immigrants: Segmented Assimilation. Megjelent: Portes, A. (szerk.): The Economic Sociology of Immigration. Essays on Networks, Ethnicity and Entrepreneurship. Russel Sage Foundation, New York, 248–280. o. PORTES, A.SENSENBRENNER J. [1993]: Embeddedness and Immigration: Notes on the Social Determinants of Economic Action. American Journal of Sociology, 98. 6. 1320–1350. o. ROGERS, E. [1983]: Diffusion of Innovation. The Free Press, New York, 2. kiadás. SAXENIAN, A. L. [1994]: Regional advantage: culture and competition in Silicon Valley and Route, 128. Harvard University Press, Cambridge. SAXENIAN, A. L. [1999]: Silicon Valley’s new immigrant entrepreneurs. Public Policy Institute of SCHUMPETER, J. A. [1928/1982]: A vállalkozó. Megjelent: Lengyel György (szerk.): Szociológiai füzetek. Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapest. SCHUMPETER, J. A. [1930/1980]: A gazdasági fejlõdés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvki­ SCHUMPETER, J. A. [1930/1983]: The theory of economic development: an inquiry into profits, capital, credit, interest, and the business cycle. Transaction Book, New Brunswick. SMITH, C. A. [1976]: Regional Economic Systems: Linking Geographical Models and Socioeconomic Problems. Megjelent: Smith, C. A. (szerk.): Regional Analysis: Economic Systems. Vol. 1. SMITH, C. A. [1984]: Does Commodity Economy Enrich the Few While Ruining the Masses? Differentiation among Petty Commodity Producers in Guatemala. Journal of Peasant Studies, STEYER, A.–ZIMMERMANN, J.-B. [1998]: Etude empirique de l’influence sociale dans les phénomènes de diffusion – l’exemple du câble et du fax en France. Economie et Prévision, (4) N°135. THÜNEN, J. H. VON [1826/1966]: Von Thünen’s Isolated State. (Szerk. Hall, P.) Pergamon Press, VALENTE, TH. W. [1995]: Network Models of the Diffusion of Innovations. Hampton Press, New VALENTE, TH. W. [2001]: Models and Methods for Diffusion of Innovation. Elhangzott a INSNA VERA GARCIA, J. [2001]: From trade liberalisation to upgrading value in the productive chain in Mexican Export Oriented Agglomerations: is local space still important? Paper presented at XIV. International Summer Institute on Urban Studies (Groningen) http://www.frw.rug.nl/ WITTEK, R. [1997]: Structures of Trust. A Re-Examination of the Kula Ring. Angewandte

Source: http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/675/1/Kszemle_CIKK_566.pdf

(microsoft word - k\363dut ade2003.doc)

ÁLTALÁNOS ELŐKÉSZÜLETEK Ellenőrizzük, hogy a „borítékon (amiben a B” kérdőív található) és az „A” kérdőíven szereplő sorszám megegyezik-e. Ha igen, akkor ezt az azonosítót írjuk fel, a borítékban található kérdőív hátoldalán lévő 1-5 (sorszám) kódkockákba (jobbra igazítva). Ha a két helyen szereplő azonosító nem egyezik meg, vagy a borít

Microsoft word - ft urki-nato canada.doc

Technical Data Sheet URKI-NATO URKI-NATO is a high quality polyurethane coating for the painting of machinery, industrial vehicles, structures and tanks, etc. both for in and outdoors applications. Excellent qualities regarding hardness, elasticity, resistance to abrasion and aggressive agents (water, detergents, petrol, grease, lubricants, etc.). Suitability: URKI-NATO is a

Copyright © 2010-2014 Pdf Pills Composition